Kedves Gyászoló Család! Kedves Jelenlévők!

Énekeljük el a 33. sz. éneket: Siessetek, hamar lejár!

Ima: Tóth Zsolt testvér

Búcsúzunk Vértesi Nagy Gyula testvérünktől, aki szülei első gyermekeként 1945. ápr. 24-én, Nádudvaron született, ahová a család a budapesti bombázások elől menekült. Négy éves volt, amikor Debrecenbe költöztek. Az általános iskola elvégzése után könyvkötő szakmát tanult, és 17 évesen az Alföldi Nyomdában kezdett dolgozni. Közben elvégezte a közgazdasági technikumot.

Annak ellenére, hogy a családi háttér nem hívő volt, gyermekkorában megtanulta a „Mi Atyánk” kezdetű imát, és 20 éves korában ebből a gyermekkori hitéből fakadóan kérte Istent, hogy Ő adjon neki feleséget. Feleségét, Széll Ilonát 1966 februárjában ismerte meg, és 1966 júniusában házasságot kötöttek. Első gyermekük, Gyula, 1967-ben született.

1971-ben a MÁV Építési Főnökségén kezdett dolgozni, és onnan is ment nyugdíjba.

1975-ben, a felesége hitre jutása után együtt kezdtek járni a gyülekezetbe. Az Igét hallgatva, lassan valami megváltozott a szívében, és Isten közelségébe vágyakozott. Az egyik alkalommal elhangzott az Ige, hogy „Senki sem mehet az Atyához, csak Jézus Krisztus által”. Mivel nagyon vágyott arra a bizonyosságra, hogy Istenhez tartozzon, komolyan vette az Úr Jézusnak ezt a kijelentését, és imádságban elmondta, hogy elfogadja az Úr Jézus Krisztust Megváltójának.

Ezekben az években a házasságuk is megújult, és még két fiuk született. 1980-ban Péter, 1981-ben István.

Élete utolsó szakaszában Isten újból irgalommal hajolt le hozzá, és megszabadította őt. Újból érezte az Úrral való közvetlen kapcsolatot, és annak áldásait.

Örömmel fogadta az unokák születését, és feleségével együtt több éven keresztül részt vett a nevelésükben. Életének utolsó éveiben különös szeretetkapcsolat alakult ki két unokájával: Hannával és Pistikével.

2023 szeptemberében kezdődő súlyos betegségét türelemmel hordozta. Az volt a vágya, hogy készen várja az Urat, és reménykedett abban, hogy az elragadtatás az ő földi életében bekövetkezik. Hite ugyan ebben próbára lett téve, de Isten akaratát mégis elfogadva, szívében békességgel költözött Urához.

Földi életének utolsó estéjén a feleségével együtt imádkoztak, és mindenért hálát adott Istennek.

Búcsúzik tőle

a felesége, Ilona.

Fiai: Gyula, Péter és István valamint a feleségeik.

Unokái: Dávid, Anna, Gabica, Rebeka, Vivien; Péter, István, Hanna,

Dániel és Abigél.

Valamint a hét dédunokája.

Búcsúzik tőle húga: Katalin.

Továbbá a testvérek a Hatvan utcai gyülekezetből.

Rokonai, szomszédjai, volt munkatársai.

Most pedig hallhassuk meg Isten Igéjét, amit most számunkra, az itt maradottak számára üzen, elköltözött Gyula testvérünk ravatalánál!

Luk 13,24-25: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom nektek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek. Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! Nyisd meg nekünk! – és ő felelvén, ezt mondja nektek: Nem tudom, honnét valók vagytok ti.

1.) Igyekezzetek bemenni a szoros kapun! Mit jelent a szoros kapu? Az Úr Jézus azt mondta: szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre (az örök életre) visz. (Máté 7,14). Az üdvösségre, az örök életre egyetlen kapun lehet bemenni, és egyetlen út vezet oda: A szoros kapu és a keskeny út, és mind a kettő Jézus Krisztust jelenti. Ő maga mondta:

Ján 10,9-ben: Én vagyok az ajtó (a kapu): ha valaki én rajtam megy be, megtartatik. Ján 14,6: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Hallottuk Gyula testvér életrajzában, hogy Isten ezzel az Igével szólította meg őt. És mit csinált, amikor ezt meghallotta? Imádságban elmondta Istennek, hogy elfogadja az Úr Jézus Krisztust Megváltójának. Vagyis Jézus Krisztus lett számára is a Kapu, az Ajtó, és az Út az életre.

2.) Igyekezzetek bemenni! Miért kell igyekezni? Azért, mert csak addig van lehetőségünk bemenni, amíg e testben élünk. A halállal lezáródik ez a lehetőség. Márpedig nem tudjuk, meddig élünk. Gyula testvérünk 1975-ben, 30 éves korában ment be a szoros kapun, tehát viszonylag fiatalon. Én 16 éves voltam, amikor ezt megtettem. Még senkit nem hallottam, aki megbánta volna, hogy korán elfogadta az Úr Jézust Megváltóul. Mindig csak azt hallottam: Kár, hogy nem hamarabb tettem meg!

Isten most megszólít az Igével minket, mindazokat, akik még nem mentek be a szoros kapun, hogy igyekezzenek bemenni, minél hamarabb!

3.) Sokan igyekeznek bemenni, és nem mehetnek. Miért nem mehetnek be? Azt olvastuk: Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót. A gazda Isten.

Ő nyitotta meg az ajtót, és Ő zárja be is. Az ajtó bezárása eljöhet:

* Az ember halálával. Utána már nem lehet változtatni. Most, amíg élünk, most lehet csak J. Kr.-t elfogadni Megváltónknak!

* Bezárul az ajtó, ha Isten már nem szól hozzánk. Pl., ha már nem üzen az Ő Igéje által. Ha sokszor eleresztette valaki a füle mellett az Igét, nem értékelte azt, akkor Isten egyszer csak elhallgat. Dávid így imádkozott: Zsolt 28,1: Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló. Ha Isten már nem szól, olyan, mintha meghalt volna az ember. Éppen ezért az Ő nagy kegyelme, hogy most is szól, és hív mindenkit az üdvösségre.

* Az ember maga zárja be az ajtót, ha megkeményíti a szívét. A kemény szívben nem kel ki az Igemag. Ezért figyelmeztet a Zsid 4,7-ben: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket. Szeretteink halálakor meglágyul az ember szíve. A legjobb alkalom most befogadni, ma, amikor halljuk Isten szavát. A holnap bizonytalan!

* Eljöhet az idő, amikor már hiába zörget az ember: Uram! Uram! Nyisd meg nekünk! – és ő felelvén, ezt mondja nektek: Nem tudom, honnét valók vagytok ti. Hogy lehet ez?  Hiszen Isten mindent tud. De ez a tudás más. Ez azt jelenti, amit így olvasunk: 2Tim 2,19-ben: Ismeri az Úr az övéit. Akit Ő nem ismer, az nem az Övé. Az kint marad. Kint maradni borzasztó. Olyan, mint az özönvíz idején, amikor Noé és családja bement a bárkába, és Isten bezárta az ajtót utána. Aztán már hiába zörgettek. Kint a halál várt rájuk, elborította őket a vízáradat.

Azt énekeltük az elején: Siessetek, hamar lejár. Elszáll a perc, az életed. Bezárul a kegyelmi út. Ne késs tovább, ne várj tovább, ma kérd Atyád bocsánatát!  Ez az ének is erről szól, amiről az Ige: Igyekezzetek (=siessetek) bemenni a szoros kapun!

4.) Mi lesz azokkal, akik időben bemennek a szoros kapun? Azok bűnbocsánatot és örök életet kapnak Jézus Krisztus által. Azok üdvözülnek. Azok Isten gyermekei lesznek. És akik a keskeny úton járnak, akik az Úr Jézushoz végig hűek maradnak, azok győztesek lesznek, és győzelmi koszorút kapnak a mennyben. Azok meglátják majd az Urat szemtől szembe, és Ő letöröl minden könnyet a szemeikről, mert ott nem lesz többé sem fájdalom, sem sírás, és nem lesz halál sem!

Tehát kinn maradni a halált, a kárhozatot jelenti. Bemenni a szoros kapun, és járni a keskeny úton az életet, az üdvösséget, a dicsőséget jelenti. És ma még lehet ezt választani. Isten azt mondja ma nekünk is, amit régen az Ő népének: 5Móz 30,19: Tanúbizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te utódaid!

Hála legyen Istennek, hogy Gyula testvér az életet, J. Kr.-t választotta! Válasszák az életet az utódai is, és mi is, mindannyian! Ámen.

Ima:

Befejező ének: 12. Fenn a mennyben az Úr…